Napi talpalávaló

Üdvözlet mindenkinek!

Nem voltam egy-néhány napig, otthon voltam hosszú hétvégén, másik kedvenc városomat hátra hagyva. Otthon pediglen még ennél is kevesebb időm jut arra, hogy leüljek a gép elé. Valami mindig történik. Vagy valami haver látogatás, vagy valamelyik családtaghoz megyek. Este pedig .. hát kocsmázás. Mondjuk ki őszintén, nem kell kertelni. Magyar ember iszik. Még akkor is, ha nem. Így aztán én is beleestem ebbe a körbe (mily meglepő). Na szóval, ezért/ezekért maradtak el a postok.

De most újult erővel csapjunk a lovak közé!

1. az első muzsika az egyik kedvenc előadóimtól jöjjön (igazából mindegyik kedvenc valamilyen szinten, amiket eddig felsoroltam .. ): Asian Dub Foundation. Londoni skacok, elég régóta benne vannak már a zene gyártásban, egészen pontosan '93 óta tolják az ipart. Kategóriákon átívelő zenéik vannak, írnak róluk mindent, hogy mit is nyomatnak, leginkább - ha nem is teljesen azonosan - az Anima Sound System-hez tudnám őket hasonlítani (ha jól emlékszem volt is (ill. van is) valami kollabjuk, de nem egyenlőre nem találtam semmit ezzel kapcsolatban). Annyit azért jegyezzünk meg, hogy valamiféle elektronikát nyomatnak a srácok. Ráadásul - amennyire én tudom -  hangszerekkel. Ez számomra hatalmas respekt. Ők egy nagyon pozitív zenekar (háború ellenesség, peace, love, unity). Na ezért viszont még nagyobb rspkt. Legutóbbi albumukról, ami a Punkara címet viseli, következzék a Speed Of Light. A dob, gyerekek, a dobra figyeljetek ..

2. lassúbb vizekre evezünk a következő nótában. Előadó Audrey, egy jó kis hangú nővel az élen. Az együttes egyébként svéd, 2002 óta vannak. A szám címe Mecklenburg. Albumuk címe: Visible Forms, amin ez a nyitó dal. Jó kis lassúságos .. az ének viszi nagyon a muzsikát, néhol egészen keserves irányba ..

3. no és akkor a végére egy olyan zenekartól pörgetek muzsikát, amit - remélem - senkinek nem kell bemutatni. Ők a The Prodigy. A '90-es évek egyik meghatározó elektronikus zenekara, aggattak rájuk mindenféle jelzőt, de valamiféle elektro-punkban megegyezhetünk, és akik új albummal jelentkeznek, március 2-án jelenik meg Invaders Must Die címmel. A mostani zene nem erről, hanem egy régi albumukról, az Experience-ről következik (ami, ha jól tudom, az első a sorban), de az új is bemutatásra kerül majd. Az a baj, hogy az egész album annyira pöpec, hogy nehéz róla válogatni, aki csak teheti hallgassa meg az egészet cakkumpakk. A szám legyen a Your Love, de csakis azért, mert nem tudok választani, és éppen most ez szól. Ejj, de elmennék egy Experience-turnéra. Ejj, ejj, ejj ..

Ennyi lettem volna mára, mindenkinek kellemes estét, függetlenül attól, hogy mit csinál ..

Pusszantás

 Indul a hétvége .. valami party track-ek kellenek, amik beindítak mindenkit egy jó kis esti pörgésre.

A ma esti partyzánkodás a rappos muzsikák sorából fog kikerülni, vegyítve majd némi rock-al. Régen nagy keletje volt ezeknek a zenéknek; koncert az bőven pogó-jelleg. 

1. ez egy kihagyhatatlan zene, ha party, akkor mindenképpen. Aki kicsit is szereti a rímekbe csavart ütemeket, annak szerintem alap. House Of Pain - Jump Around (de nem az a trágya verzió, amit a Petőfin nyomnak, az falkaparós) .. nem is hiszem, hogy ezt be kellene mutatni bárkinek is. Kicsit már uncsi, kicsit már régi, de annyira nosztalgikus ereje van, hogy elindul rá a bólogatás, lassan elkezd járni a kéz, aztán az ember elkezd ballagni. Előre egyet, hátra egyet, a szám felénél már az előre lépésnél olyan, mintha bólintana egy nagyot, aztán a 2. refrénnél már ellenálhatatlan a késztetés arra, hogy az ember elkezdjen ugrálni .. 

Az album címe: House Of Pain.

2. Onyx. Szintén egy ősrégi zenekar, '88-ban alakult, az 1. albumukat viszont csak '93-ban adták ki Bacdafucup címmel. Erről hallgassuk meg a Slam című felejthetetlent. Bár még csomó jó zene van rajta, de ez a legismerősebb .. talán a legjobb is ..

3. az utolsó is egy régen alakult zenekar, viszont nekik megvan az a nagy előnyük, hogy tudtak valamilyen szinten haladni a korral, nem úgy, mint az első kettő .. HOP feloszlott '96-ban .. Onyx ugyan elvileg aktív, tavaly is jelent meg egy albumuk, de szerintem már nem annyira számottevő. Fura, hogy mennyire sokat változott a világ .. volt egyszer egy valami jó és most már mennyire teljesen más a jó .. fura.

Na de jöjjön az a zenekar, akik 1 évvel Onyx-ék előtt alakultak és azon kívül, hogy rengeteg olyan zenét raktak le az asztalra, ami benne van az "1285 dal, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz"-ban, még marihuana fogyasztásukról is híresek: Cypress Hill. Tőlük pedig a Can't Get The Best Of Me című keményen riffes pattogót hallgassuk meg, ami a Skull & Bones-ról van, azon belül is a Bones CD-ről, ami a rockos hangvételt fogja meg, nem is akárhogyan, bőven megállják a helyüket. Uhh, nagyon jó zenék vannak rajta. És tavaly nem zúztam el rájuk, már nagyon bánom.

Összegzésképpen jegyezzük meg róluk, hogy az első 5 albumuk összesen 7 platina és 1 aranyat ér. Az 1. 2x-es, a 2. 3x-os (!!), a 3., 5. pedig 1x-es platina, a 4-ik arany. Hihetetlen ..

Én ma bepótolom a tegnap elmaradt ünneplést, úgyhogy hozzám hasonlóan mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánok a ma estére!

RSPKT

Nos, drága Krapekjaim!

Kedves Róbertnek ma van a boldogságos születésnapja (végre 11 lettem). Kivételesen ez most jól érintett, előző években nehezen viseltem ezeket a jeles napokat. Tudjátok .. az ember 7-8-9 éves lesz, rájön, hogy egyre nehezebb az élet. Először az ált. sulis kezdés .. über megrázkódtatás, el kell kezdeni tanulni, elmaradnak az ebéd utáni szieszták (ami majd nyugdíj körül visszatérnek), elkezdenek jönni-menni a szerelmes levelek (mert ugye megtanulunk írni-olvasni, meg idióta kis szívecskéket rajzolgatni), szóval rendesen bonyolódik az élet. De végre bemehetek a boltba egy doboz cigiért ("apunak lesz"), legálisan tarthatok magamnál lőfegyvert ("apué .. egy szakállas, turbános bácsitól kapta") és végre dizsibe is beengednek, ahol elfolyhatok a parketten a legújabb DJ Szatmári feat. (!) Jucus számra, aminek a címe Miért hagytál el? (sokat gondolkodott rajta). Szóval igen, végre, végrevégre itt tartok. Jövőre már jöhet a Marihuana, mert egyrészt legális holnaputántól, másrészt nemzetközi egyezményben lejjebb vitték a fogyasztási korhatárt 9 évre. Hey, hey .. 

Úgyhogy kedves hallgatóink, most szóljon azoknak az embereknek kiemelten (természetesen mindenki másnak is, nade, na .. értitek), akik ma ünneplik a szülcsinapcsi(!!)jukat.

1. Freundeskreis - Esperanto, a megegyező című albumról. Német rap muzsika. Sajnos nem tudom miről szól a szám, viszont a címből kiindulva ez ilyen népeket, nézeteket, sajátságokat összekötő szövegzetű lehet. Javítást kérnék, ha félrenyúltam .. . Viszont ha már itt tartunk, akkor aktualitást is lehetne adni a dolognak .. gondoljunk csak az egész világra, mekkora ellentétek feszülnek egymásnak kicsiben-nagyban egyaránt. Meghökkentő, elszomorító, meg minden rossz, hogy emberek miért nem képesek békében, mindenféle kicsinyes marakodás nélkül meglenni egymás mellett (erről ez jut eszembe: "akkor azért verjük meg, mert van rajta sapka"). Tolerancia teljes hiánya .. 

2. ha már megfogtam ezt a német vonalat, szóljon most annak az (amennyire tudom még mindig aktív (legalábbis koncerteznek)) együttesnek az egyik track-je, akik lerakták az elektronikus zene alapjait. Igen, Aranyoskáim, a Kraftwerk-ről van most szó. Ők voltak azok, akik a saját maguk által készített vagy átalakított ketyeréiken megszólaltatták az első tucc-tucc elődöt (1970-ről beszélünk!!). Engem lenyűgöztek, nem is annyira azért, hogy milyen műremekek (mert néhol elég egyszerű dallamokkal - és úgy általában hangokkal - kombinálnak), hanem mert abban az időben, amikor az emberek 120%-a Beatles-t és az őket utánzó zenekarokat szerette (na jó, ez így nyilván nem igaz), megjelentek egy olyan stílusú zenével (hova tovább olyan felépítésű zenekarral, amiben élő hang nem volt, vagy ha volt, az átment mindenféle torzító kütyün, így aztán a gépies jelleg dominált), amilyen előtte sehol nem volt. Azóta rengetegen táplálkoznak a zenéikből, hatásuk az utókorra szinte felmérhetetlen. Na tőlük szóljon a Vitamin, a Tour de France Soundtrack-ről ..

3. az utolsó pediglen legyen egy olyan zene, ami pikkpakk belopódott az "uh, de jó"-kategóriába. Ma hallottam a Petőfin és jegyeztem is fel egyből. Az előadókról sajnos vajmi keveset tudok, bár egy kis utánajárás után kiderült, hogy torontóiak mindketten. Ez egy feat. lesz, a  szám előadója Kardinal Offishall Lindo P vendégszereplésével, a szám címe pediglen Burnt és a Not 4 Sale (legutóbbi) albumáról van. Úgy nézem jobban utána kell hallgassak a figurának, mert ahogy olvasgatok róla kiderül, hogy azért van némi köze a reggae-dancehall vonalhoz is, és az ilyen fúziók nem szoktak rosszak lenni.

Nos .. hát mára ennyi, fogyasszátok kedvetekre!

Jóéjt!

No hát akkor kezdjük ismét .. 

Maximális tisztelet mindenkinek, üdv néktek a fedélzeten!

Azt mondja meg valaki énnékem, hogy mi a jó istenért romlanak el a gépemen az mp3-ak. Szemezgetnék belőlük, belehallgatnék a régi zenékbe, erre olyan a hatás, mintha fél mp-ént lehalkulna. Valami eszi az mp3-akat? Nane ..

Szóval ahogy elhallgatgattam itt a jó elébb, meg régebb, a (nem kis) állomány negyedét vadászhatom le. Bosszantó tud lenni, mert vannak nagyon nehezen beszerzett muzsikák is. Irgum-burgum ..

A mai blokk a gyönyörű szép elektronikára fog épülni, azon belül is a lágyabb dallamok irányába fogunk elevezni. Ezzel az egésszel az a probléma, hogy az elektromos zenéim nagyobb hányadát az ilyenek teszik ki, és nehéz kiválogatni csak egy kevéskét (de lehet, hogy bevezetődik az a rendszer, hogy nem ilyen összevisszaságban lesznek zenék, hanem naponta más előadó és tőle néhány szám. Ez még a jövő zenéje .. ).

Mindenestre ma még minden marad a megszokottban.

Lássuk is:

1. az egyik legkedvencebb zeném: Air - Electronic Performers a 10.000 Hz Legend albumról. Franciák (ismét ezek a franciák .. valamit tudhatnak). Kb. 5 éve az egyik elektronikus jellegű lap szerint az év legjobb elektronikus zenekarának választották .. világ szinten természetesen.

2. Yonderboi - Another Geometry a Shallow and Profound-ról. Csak ülj le és hallgasd ..

3. Underworld - Beautiful Burnout az Oblivion With Bells című legutóbbi albumukról. Ők az egyik együttes, akiket élőben mindenképpen látnom kell .. de hát na .. az ember mindig reménykedik. Angol úriemberek, már 86 óta ontják magukból a zenéket.

Elnézést a kevés kis kommentért, de nagyon nincs idő most még több időt belefektetni, viszont ez mind a 3 együttes esetében pótlandó, mert nem kis nevekről van szó, több szót szeretnék rájuk pazarolni.

Jó éjszakát mindenkinek!

Holnap ..

 Szervusztok!

A tegnap kissé szomorúra sikerült post után a mai már a vidámabbság jegyében fog eltelni. Egész jó kis nap áll megettem (na nem mintha bárkit is érdekelne, de én azért megosztom Véletek .. szóval új albim lett, yeahyeahyeah), imígyen a zenék is ilyenek lesznek. Jók is, vidámak is. Hát akkor lássuk-halljuk:

1. é-é-éjj .. az első muzsika a nagyon remek Tégla című filmnek (ugye, tudjuk? -> Leonardo DiCaprio, Jack Nicholson, Matt Damon, meg az a szöszke csajszi, akinek nem tudom a nevét. Ja meg az öreg Martin Sheen és Marky Mark aka Mark Wahlberg, Alec Baldwin. Szép kis gárda, mindenképpen pótlandó, ha kimaradt!) az egyik betétdala: Dropkick Murphy's - I'm Shipping Up To Boston. Az album címe The Warrior's Code. Érdemes utánuk járni, jó kis zenéket (American Celtic punk!) produkálnak az urak. A fene sem gondolta, hogy amerikaiak. De hát, de ..

2. egy régi kedvencem a következő. Az úriember nem más, mint Vadim Peare, aka DJ Vadim, az orosz származású DJ/producer. Tőle serceg a fülekbe a tökéletes hangú Yarah Bravo-val (aki mellesleg a felesége .. ) elkövetett Bluebird. Ami zeneileg kissé engem egy Afu-ra - Gentleman közösre emlékeztet .. lehet, hogy ez előbb volt, vagy közös producer/alap/izébigyó .. na értitek, nem tudom honnan vannak a muzsikák .. shame on me.

3. az utolsó zene: DSP - 10-10. Na ezt mindenkinek ajánlom teljes szívből. Hatalmas igazságok vannak benne, én legalábbis nagyon sok dolgot találtam benne, amit annak vélek. Anno nem csíptem a zenéiket, de úgy érzem sokat fejlődtek és nagyon jó irányba mentek el. A 10-10 a Társadalomklinikán található meg. Az egyik sráccal egy suliban tengettük a napjainkat, de különböző utakat jártunk (értsd ezalatt, hogy egy helló nem hagyta el szánkat egymás irányába) (na persze ez megint nem volt egy lényeges pont). Ő Dipa. Csak a tisztán látás kedvéért. 

Még annyit így a végére: 

-Te, Dodó! Gondolj egy számra.

-Megvan.

-Osztd el 4-el.

-Oké, megvan.

-Mi az eredmény?

-Sön?

-Sön? Dodó, te melyik számra gondoltál?

-Ákkengetnószetiszfeksön.

..

Üdvözlök Mindenkit!

Gondolom tudjátok, hogy mi történt vasárnap hajnalban .. Sokat gondolkodtam, hogy részt vállaljak-e ebben a dologban, eleinte vonakodtam, de mivel nagyon zavar a dolog, amellett döntöttem, hogy pár szót, valamint a mai csomagot Marian Cozma (1982-2009) emlékének ajánljam. Annak ellenére teszem, hogy nem ismerem a munkásságát, nem tudom mennyire volt milyen játékos, emberileg sem ismertem. Viszont felháborít a kegyetlen erőszak. Az sem érdekel, hogy - a hírek szerint - etnikai kisebbség műve ez, tartozhat akárhova. Nemre, vallásra, színre, bármire való tekintet nélkül, a bűnös bűnhődjön!

Ez a szerény megemlékezés szóljon tehát Marian Cozma-nak. 

1. Thievery Corporation - Marching the Hate Machines (Into The Sun) The Flaming Lip közreműködésével a The Cosmic Game albumról.

2. Portishead - Roads, a Dummy-ról.

3. TV On The Radio - Staring At The Sun a Desperate Youth, Blood Thirsty Babes albumról.

A kommentek ma elmaradnak, a zenéké a szó. Talán majd, ha még egyszer előkerülnek. Mondanivalóik talán nem tükröznek gyászt ..

Én így szeretném leróni a tiszteletem.

Nyugodj békében!

 Jó estét Mindenkinek!

Legyetek üdvözölve ezen a hűvösödő estén, mindenki bújjon be a meleg kis szobájába és hallgasson kedvére jobbnál-jobb muzsikákat, szeretnék ehhez némi irányvonalat mutatni. Nálam a ma este/délután egyrészt Star Wars, másrészt reggae jegyében telt, holott próbálkoztam némi keményebb vonallal, belehallgattam pár Dilinja track-be, meg előkerült némi Kai Tracid, de a lágyabb dallamok kötötték le a figyelmemet leginkább.

1. az első előadó legyen is ennek jegyében: Matisyahu. A figura nagyon kemény, jó kis zenéket ad ki a kezei (vagy inkább a fogai) közül a zsidó-reggae-nek becézett vonalról, néhol egészen rockosra sikeredő kis kalandozásokkal. Manapság már mindennek neve van, hát ennek is lett. Tény, hogy nem lehet összetéveszteni mondjuk egy Bob Marley-val .. mindegy is. Szóljon tőle egy koncert felvétel a Live At Stubb's-ról, címe Beat Box. Nagyon jó .. főleg mikor beindul a zenés rész .. megnézném élőben, na.

2. na a második muzsika az egy szívem csücske stílusból jön, ez pedig a magyar underground rap. Ez egy olyan dolog nálam, amit nem lehet kitörölni, ott voltam az elején, hallottam azokat a - mára már - régis-régi zenéket, amikről nagyon kevesen tudtak és hallgatom, figyelemmel kísérem a mai napig. Persze már nagyon sokat hígult a dolog, egy kicsit sem olyan már, mint régen, nem is tetszik már annyira, de ahogy Várakozó mondta a Miért éppen Alaszkában: "nehéz megválni a régi szokásoktól" (mellesleg az öreg egy szellem, és éppen a mondat közben feküdt le aludni). Szóval figyelgetem, hallgatgatom Őket, és egy-egy gyöngyszemet mindig el lehet csípni. Az egyik ilyen kedvenc brigádom a Minimal Project. Az első igaz Minimal P lemezről, a Kvízről szóljon az Intro. Aminek nem is értem miért ez lett a címe, mert intronál nekem sokkal több. A Tettamanti Témával áltak össze a lemezbemutatóra, és mondanom sem kell, hogy jó-jó-jó, nagyon jó (kurva jó, na, de tényleg). Ja, és Gabó is vokálozik végig, ami nagy plusszt ad az egésznek. Sajnos élőben nem láttam, de a dvd-t érdemes beszerezni, úgy is nagy élmény.

3. az utolsó pedig legyen egy nagyon régi motoros, nők bálványa, aranyhangú dilájláh, Tom Jones. Ejj, ez az ember már a pályán van az isten tudja hány éve (40 biztos) és még mindig jól csinálja. És mindig is jól csinálta, valahogy mindig jó helyre került (Cardigans-, Mousse T-kollaborációk (és most látom, hogy még Iggy-vel is működött együtt). Fantasztikus az öreg. Attól függetlenül mondom ezt, hogy a zenéi javát nem is hallottam, csak tényleg a leghíresebbeket. Az új albumról (24 Hours) pörögjön az I'm Alive. Így közel a 70-hez sem okoz csalódást.

Na ennyi volt mára, mindenkinek jó éjszakát, holnap ismét jelentkezem!

 Tisztelt Hölgyek, Urak!

Elindítom ezt a dolgot, meglátjuk mi sül ki belőle. 

Nem is kertelek sokat .. lássuk, aztán hallgassuk is meg, nem fog csalódást okozni. A zenék java része az nagy valószínűséggel éppen az aktuális kedvencek közül kerül majd ki.

Hát akkor lássuk is ..

1. egy reggae muzsika, ami nálam naponta leúszott min. 10 alkalommal, mert annyira tetszett. A srác Fantan Mojah, jó hangú jamaikai énekes, a szám címe pedig Murderer, a Hail the King albumról. Elég sok olyan dolgot találtam a reggae mondanivalójában, ami kissé (?) klisészerűnek mondható (ettől függetlenül értékéből nem veszít egy pillanatra sem), ez a muzsika is egy ilyesmi .. fuck Babylon.

Talán nem is olyan meglepő, hogy a Rockers egy jelenetében, mikor jönnek a rendőrök, mindenki azt kiabálja, hogy Babylon, Babylon. Hihetetlen (számomra legalábbis), hogy ezek a - általam lehet rosszul mondott - klisék mennyire benne vannak az ottani köztudatban. Így aztán mégis kicsit meglepő talán ..

2. legyen egy kis stílusváltás. Télépopmusik .. hát na .. Hatalmas zene. Francia elektronikus trió, a Last.fm a chill out, electronic, trip-hop, downtempo címkékkel illette. A szám címe Smile, a Genetic World-ről.  Így jellemezném: nyugalom. Semmi bántó hang, csillingel a háttér, körbe simul a zene, egy nagyon csudajó chill.

3. jelen esetben az utolsó ajánlatom egy számomra klasszikus, nagyon kedves, régi zene, még a "hőskorból": Luniz. Az első albumuk volt az első olyan rap muzsika, amit meghallgattam, és az intro-tól az outro-ig minden klappolt a fülemnek. Ez '96 környéke. Talán nem velük kellett volna kezdeni a pályafutást, de előtte irányomban elég gyér csatornákon csordogált a zene, az is jobbára gyenge volt, ez volt az első igazi olyan, amit a magaménak éreztem. Meg anno az East 17-t, de tudjuk be annak, hogy akkor még kicsi voltam :) ..

Szóval ekkor indult el az az útkeresés, ami a mai napig jellemzi a zenehallgatásomat, és amibe nagyon sok stílus, forma, játék, csend, zaj, és még minden egyéb szar is belefér, és amibe Ti is belelátást nyerhettek.

Visszatérve Luniz Úrékra, az albumuk címe Operation Stackola és forogjon tőlük a Pimps, Playas & Hustlas, Dru Down és Richie Rich közreműködésével. 

Annyit még fűznék az egészhez, hogy a sok éves zenehallgatás alatt rájöttem, hogy az idegen nyelvű zenéknél elsősorban maga a zene, ami megfog, a szöveg (ha van) bőven másodrendű (lásd a Luniz zenét, a mondanivalója .. hát na .. értitek).

Ennyi volt a mai adag, remélem mindenki megtalálja a neki megfelelő talpalávalót. Holnap ismét jelentkezem a következő pakkal. Addig is, és a továbbiakban is várom a hozzászólásokat, kritikákat, véleményeket, vagy bármiféle észrevételt.

Jók legyetek, pusszantás a lányoknak, pacsi a srácoknak!